Te is emlékszel még rá?

Szerettem gyerekkorunk egyszerűségét. Véleményem szerint sokkal jobb volt akkoriban, hogy nem volt akkora választék és nem a négy fal között ücsörögve, egy számítógép előtt bambulva töltöttük ifjú napjainkat.

Összegyűjtöttem néhány olyan emléket és történetet, ami szerintem, szinte minden velem egykorúnak megvolt. Jó érzés néha egy kicsit nosztalgiázni, felidézni azokat az időket, mikor még hatalmas kincs volt egy Moncsicsi, vagy egy Barbie baba és a focit is élőben, a réten játszottuk, nem a tévé előtt ülve, a playstationt bambulva.Az egyik legkedvesebb emlékem ahhoz a nyárhoz kötődött, amikor a második házat építették a szüleim. A kőművesek már akkoriban is nehezen álltak a munkához száraz torokkal, így a napot néhány Kőbányai Világossal kellett megalapozni. Ennek azért örültem, mert az üres üvegek darabjáért kemény bélásokat kaptam a boltban, amit aztán levásárolhattam. Kedvencem a pálcikás Leo jégkrém volt, de olykor “flancoltam” és vettem egy-egy poharasat is.

A szomszédunkban lakott két lány és egy fiú, nagyjából egykorúak voltunk. Legkedvesebb időtöltésünk egy olyan játék volt, amire a mai fiatalok talán már nem is emlékeznek. Ha azt mondom ország-város beugrik ugye? Írólap volt elég, rossz idő esetén lehetett bent, ha sütött a nap, akkor meg kint a kertben játszani. Mindig más mondta az ábécét, majd az adott betűvel kellett országot, várost, fiú és lánynevet, növényt, állatot, tárgyat találni. Később, nehezítésként a híres embert is felvettük a listára. Órákig, míg be nem telt a lap mindkét oldala, el tudtunk szórakozni vele.

Akkoriban, főleg nálunk, vidéken, nem volt opció, hogy a gyerek csak lógatja a lábát egész nap. Mostanában már csak úgy lehet rávenni egy gyereket a takarításra – legalább maga után – vagy a háztartásban segítésre, hogy lekódoljuk a wifit, az én gyerekkoromban viszont természetes volt, hogy mindenkinek megvan a feladata. Főleg mikor jött a szüret, a befőzés, a disznóvágás. Sok olyan dolog volt, amit a gyerekek is könnyedén elvégezhettek. Ilyenkor összegyűlt a rokonság, jöttek faluról, városból és pikk-pakk készen lettünk mindennel.Nekem a szüret volt a kedvencem, alig bírtam kivárni, hogy az első adag must csurogni kezdjen, letisztuljon és máris toltam alá a nevemmel díszített kis kupicát, hogy megízleljem a szőlő levét. Hasznos és kalandos szórakozás volt részt venni ezeken gyerekként. Megtanultuk, hogy a csirke nem a Tescoban terem és már virágjáról tudtuk, melyik fa milyen gyümölcsöt terem.

Az egyik legemlékezetesebb ajándék, amit gyerekként kaptam egy kazettás kismagnó volt. Nagyjából akkora, mint egy diktafon. A svájci nagybácsi hozta ajándékba, karácsonyra pedig a Jézuska mesekazettákat hozott hozzá. Kedvencem a Micimackó volt, meg a Tini dal kazetta, amiket olyan sokat hallgattam, hogy a végén már egy-két perc után folyton begyűrődött a szalag. Ja, és állandóan ceruzaelemet kellett venni bele, mert ha elaludtam mesehallgatás közben és nem kapcsoltam ki, akkor bizony reggelre lemerült.

Házimozi és plazmatévé helyett ott volt a diavetítő. A szüleimnek komoly gyűjteménye volt diafilmekből, ha nagyon jó gyerekek voltunk aznap – ami bevallom ritkán fordult elő – akkor délután a hálószoba hófehér ajtajára vetíthettünk. Mivel a gép hamar átforrósodott és így könnyen megégethette a filmet, ezért szigorúan csak szülői felügyelettel.

Nem vagyok ellene a technikai újításoknak, azt gondolom, erre is szükség van és jó szolgálatot tesz. Azt viszont gondolom, hogy a mai gyerekek nagyon sokat veszítenek. Olyan dolgokat nem tanulnak meg, nem tapasztalnak meg soha, amit biztois hogy az iskola sem pótolhat. Jó lenne valahol egy arany középutat találni, amiben megférnek a modern játékok a régi kedvencekkel.Nektek mi volt a legkedvesebb gyerekkori játékotok?